Milyen módszereket használnak jellemzően a HVAC nyomáshőmérők helyszíni kalibrálására?

A HVAC rendszerek napi üzemeltetése és karbantartása során, nyomás hőmérők a rendszer teljesítményének és bizhogynságának kritikus mutatói. Ezeknek a műszereknek a pontosságának biztosítása a legfontosabb. A laboratóriumi kalibrációval ellentétben a helyszíni kalibráláshoz a műszer teljesítményének gyors és pontos ellenőrzése és beállítása szükséges, miközben minimalizálja vagy elkerüli a rendszerleállást. A professzionális helyszíni kalibrálás szigorú módszereket és berendezéseket foglal magában, amelyek biztosítják a műszeradatok megbízhatóságát.

I. Előkészítés és előzetes ellenőrzés a kalibrálás előtt

1. A műszer megjelenésének és beszerelésének szemrevételezéses ellenőrzése

A mérések elvégzése előtt a technikusoknak szemrevételezéssel ellenőrizniük kell a nyomáshőmérőt. Az ellenőrzés a következőket tartalmazza:

A számlap tisztasága: Győződjön meg arról, hogy a számlap üveg- vagy műanyag fedele nincs repedéstől és páralecsapódástól, valamint hogy a skálavonalak és számok tiszták és olvashatók.
Mutató állapota: Ellenőrizze, hogy a mutató nem hajlott-e meg, laza vagy ragadt-e. Ellenőrizze, hogy a mutató pontosan nullán áll-e (rendszernyomás nélküli offline műszerek esetén).
Csatlakozás tömítése: Ellenőrizze a műszer csatlakozómeneteit, kapilláriscsöveit vagy az érzékelő izzó csatlakozásait, hogy nincs-e szivárgás vagy sérülés.
Csillapító folyadék állapota: Folyadékkal töltött műszerek esetén ellenőrizze, hogy a töltőfolyadék (pl. glicerin) elszíneződött-e, vagy nem túl alacsony-e a folyadék szintje.

2. Rendszerállapot-stabilitás megerősítése

A helyszíni kalibrálást viszonylag stabil rendszerfeltételek mellett kell elvégezni. Ha a rendszer nyomása és hőmérséklete vadul ingadozik, a kalibrálási eredmények megbízhatatlanok lesznek. A technikusoknak meg kell erősíteniük:

Stabil rendszerterhelés: A hűtőnek vagy a kazánnak állandó terhelésen kell működnie elegendő ideig a termikus egyensúly eléréséhez.
Stabil közepes áramlási sebesség: Győződjön meg arról, hogy a folyadék (víz, levegő vagy hűtőközeg) áramlási sebessége a mérési pont körül stabil, hogy elkerülje a pillanatnyi ingadozások okozta interferenciát.

II. Nyomáskalibrációs módszerek: Összehasonlítás szabványos nyomásforrásokkal

A nyomáshőmérő nyomáselemének kalibrálása lényegében a leolvasás közvetlen összehasonlítása egy ismert pontosságú szabványos nyomásforrással.

1. Digitális nyomáskalibrátor összehasonlítási módszer

Ez a legelterjedtebb és leghatékonyabb módszer a modern HVAC helyszíni kalibrációhoz:

Felszereltségigény: Alapkivitelben nagy pontosságú digitális nyomáskalibrátort használnak. E szabvány pontosságának legalább háromszor-négyszer nagyobbnak kell lennie, mint a vizsgált műszeré (IUT) (közismert nevén a kalibrációs arány).
Eljárás:
- Csatlakoztassa a szabványos nyomáskalibrátort és az IUT-t egy nyomáselosztón vagy T-idomon keresztül.
- Használjon kézi nyomásszivattyút (például pneumatikus vagy hidraulikus szivattyút), hogy fokozatosan növelje a nyomást az IUT kalibrációs pontjaiig (általában , , , és a teljes skála).
- Minden kalibrációs ponton rögzítse mind a szabvány, mind az IUT leolvasását, és számítsa ki a hibát.
- Ha a hiba meghaladja a megengedett tűréshatárt, végezze el a finombeállításokat a műszer külső nullapont- vagy tartománybeállító csavarjaival.

2. Hagyományos önsúlytesztelő (kevésbé gyakran használt)

A nagy pontosságú alkalmazásokban esetenként holtteher tesztert használnak. Ez az eszköz pontosan ismert nyomásértékeket állít elő a dugattyún lévő súlyok egyensúlyozásával. Mérete és összetett helyszíni működése miatt azonban a terepi HVAC alkalmazásokban fokozatosan felváltják a digitális kalibrátorok.

III. Hőmérséklet kalibrálási módszerek: Hőforrások összehasonlítása és egységessége

A hőmérséklet-kalibráció célja, hogy a nyomáshőmérő érzékelő izzóját ismert és stabil hőmérsékleti környezetbe helyezzük, és a leolvasást összehasonlítsuk egy nagy pontosságú szabványos hőmérővel.

1. Hordozható szárazblokk-kalibrátor módszer

A Dry-Block kalibrátor a helyszíni hőmérséklet-kalibrálás aranystandardja:

Felszereltségigény: Hordozható szárazblokkos kalibrátort használnak, amely képes fűtésre és hűtésre. Belső betéttel rendelkezik, amely mind a szabványos hőmérőhöz, mind az IUT érzékelő izzójához illeszkedik.
Eljárás:
- Helyezze be a szabványos hőmérőt (például egy nagy pontosságú RTD-t vagy hőelemet) és az IUT érzékelő izzóját a szárazblokk-betétbe. A merülési mélységnek el kell érnie vagy meg kell haladnia az IUT izzójának érzékeny elemmélységét.
- Állítsa be a szárazblokk-kalibrátort a kívánt kalibrációs hőmérsékleti pontra. Hagyjon elegendő időt (általában to perc), hogy a hőmérsékleti mező teljes egyenletességet és stabilitást érjen el.
- Ha stabil, egyszerre rögzítse a szabvány és az IUT hőmérsékleti értékeit, és számítsa ki a hibát.
- Összpontosítson a HVAC rendszer elsődleges üzemi hőmérsékleti pontjainak kalibrálására (pl. hűtött vízellátás, ill melegvíz hőmérséklet).

2. Izoterm olajos vagy vízfürdős módszer (nagyobb pontosságú, de összetettebb)

Rendkívül nagy pontossági követelmények esetén, vagy ha az érzékelő izzó mérete túl nagy a szárazblokk-kalibrátorhoz, izoterm folyadékfürdő használható. Ez egyenletesebb és stabilabb hőmérsékletű környezetet biztosít a folyadék (például szilikonolaj vagy tiszta víz) keverésével. A folyadékkezelés kényelmetlensége és az esetleges szennyeződések miatt azonban ez a módszer nem gyakori a rutin HVAC terepi kalibrálás során.

IV. Hibaszámítás és eredménydokumentáció

1. Rögzítés és értékelés

Az összes helyszíni kalibrációs pont adatait gondosan rögzíteni kell a kalibrálási bizonyítványon vagy munkamegrendelésen. A dokumentáció tartalmazza:

Referencia leolvasás (a szabványos műszerről)
Teszt alatt lévő egység leolvasása (a kalibrálandó műszertől)
Mérési hiba (Hiba = UUT olvasás – referencia olvasás)
Kalibrálás Környezeti feltételek (környezeti hőmérséklet, páratartalom)
Standard műszerinformáció (modell, sorozatszám, utolsó kalibrálás dátuma)

2. Következtetés meghatározása

A hibát összehasonlítja a készülék gyártója által megadott Maximális megengedett hibával vagy a rendszerkövetelményekkel.

Megfelelt: A hiba a megengedett tartományon belül van, és a műszer továbbra is használható.
Beállított: A hiba a tűréshatáron kívül esik, de állítócsavarokkal vagy mutató manipulálásával javítható.
Sikertelen: A hiba a tűréshatáron kívül esik, és beállítással nem javítható; a műszert meg kell javítani vagy ki kell cserélni.